Rafael reggel 9-re jott ertunk, majd indultunk San Pedro Sulaba, ami majdnem 200 km es 3 oras ut. Viszont utkozben megalltunk par helyen elvezni a helyi kulturat es megnezni a helyiek eletet. Utkozben talalkoztunk a szokasos kaosszal, marhak az uttesten es emberek szallitanak mindenfelet.
Eloszor az El Triunfo de La Cruz nevu faluban alltunk meg - itt leginkabb afrikakiak elnek. Annak idejen amikor a spanyolok megerkeztek Hondurasba, hoztak magukkal rabszolgakat - majd "szabadon" engedtek oket amikor mar nem volt rajuk szukseg, igy egy kulonallo kozosseget hoztak letre - ami idovel egy teljesen mas nyelvet hozott letre: spanyol, francia es angol keverek - de igazan egyikre se hasonlit. Mindenestre az embereg nagyon kedvesek es boldogak - neha elgondolkodtato hogy lehet hogy nekik talan "jobb" eletunk van .
Megalltunk az egyik helyi peknel ahol kemencemeben csinalnak tobb fajta kokusz kenyeret, nagyon finom volt! Kicsivel kesobb pedig Rafael mondta hogy ideje megkostolni a helyi specialitast is - igy megalltunk egy boltnal hogy igyunk egy kis "Giffity"-t, ami egy tradicionalis fuszeres Hondurasi ital, nekem izlett - de Melindanak kevesbe.
Kovetkezo allomasunk Tela volt, a helyiek kedvenc udulo es tengerparti resze. Par kulfoldivel lehetett talalkozni, de tobbnyire helyiek voltak - a tengerpartjuk tenyleg szep, allitolag amikor teljesen szaraz a homok akkor feher, es ilyenkor a hullamkos se tul nagyok (ez mind a par nappali ezelotti vihar miatt volt).
Holnap lesz az utolso napunk, megyunk Omoa es Puerto Cortes-be kirandulni.
Eloszor az El Triunfo de La Cruz nevu faluban alltunk meg - itt leginkabb afrikakiak elnek. Annak idejen amikor a spanyolok megerkeztek Hondurasba, hoztak magukkal rabszolgakat - majd "szabadon" engedtek oket amikor mar nem volt rajuk szukseg, igy egy kulonallo kozosseget hoztak letre - ami idovel egy teljesen mas nyelvet hozott letre: spanyol, francia es angol keverek - de igazan egyikre se hasonlit. Mindenestre az embereg nagyon kedvesek es boldogak - neha elgondolkodtato hogy lehet hogy nekik talan "jobb" eletunk van .
Megalltunk az egyik helyi peknel ahol kemencemeben csinalnak tobb fajta kokusz kenyeret, nagyon finom volt! Kicsivel kesobb pedig Rafael mondta hogy ideje megkostolni a helyi specialitast is - igy megalltunk egy boltnal hogy igyunk egy kis "Giffity"-t, ami egy tradicionalis fuszeres Hondurasi ital, nekem izlett - de Melindanak kevesbe.
Kovetkezo allomasunk Tela volt, a helyiek kedvenc udulo es tengerparti resze. Par kulfoldivel lehetett talalkozni, de tobbnyire helyiek voltak - a tengerpartjuk tenyleg szep, allitolag amikor teljesen szaraz a homok akkor feher, es ilyenkor a hullamkos se tul nagyok (ez mind a par nappali ezelotti vihar miatt volt).
Holnap lesz az utolso napunk, megyunk Omoa es Puerto Cortes-be kirandulni.
2 comments:
Igy van- a szegeny megosztja amilye van es boldog a gazdag gondolkodik rajta
Sajnos igen
Post a Comment